Szeptember 17-én a régi zsinagóga (jelenleg a Széchenyi István Egyetem része) lassan megtelik a “Magyar holokauszt 70” c. emlékkoncertre gyülekező közönséggel.

E gyönyörű épület mérete önmagában is tanúságot tesz az egykor virágzó győri zsidó közösségről. Az első zsidó családok Lónyai Sándor írása szerint 1791-ben telepedtek le itt, és a közösség ettől kezdve gyarapodott és prosperált. Később azonban a zsidóellenes rendelkezések egész sora után, ahogy M. André Goodfriend, az Egyesült Államok Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője elmondta, 1942 és ’44 között a zsidó férfiak többségét munkatáborokba vitték. 1944. június 11-én a közösség többi tagját (kb. 3000 idős embert, nőket és gyermekeket) Auschwitzba deportálták. A háború után csupán 700 túlélő tért vissza.

Annette Lantos Tillemann-Dick, Tom Lantos lánya elmesélte édesanyja történetét, aki a numerus clausus törvények miatt, amelyek korlátozták a zsidó diákok számát a magyar iskolákban, egy a skót presbiteriánusok által működtetett iskolába járt. 1944 tavaszán, amikor a nácik megszállták az országot, Annette édesanyja, aki akkor 12 éves volt, mondta édesanyjának, hogy azonnal el kell menniük. Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy végül túlélték a háborút. Mindazonáltal sok zsidó diák volt még a skót iskolában, amikor az SS tisztjei eljöttek, hogy elvigyék őket. A tanáruk nem engedte a náciknak, hogy összegyűjtsék a tanítványait, ezért ő is velük ment a marhavagonokkal Auschwitzba és a gázkamrába, ahol együtt halt meg velük.

„Ezek olyan tragikus történetek, hogy fájdalmas rájuk visszaemlékezni”, mondta Annette Lantos Tillemann-Dick. „Érthető, hogy sokan szívesebben söpörnék őket a szőnyeg alá. … Azonban akik nem értik meg a történelmet, arra vannak kárhoztatva, hogy megismételjék azt.” És ahogy Bíró Anna-Mária, a Tom Lantos Intézet igazgatója hangsúlyozta, „passzívan vagy cselekvően hozzájárultunk e tragédiához. A múlttal való leplezetlen szembenézés az alapja a jelen felelősségteljes alakításának. A magyar állam és a társadalom elvállalja ezt a felelősséget, hogy megismételhetetlenné tegyük múltbéli, fatális döntéseinket.”

A koncertet Fekete László főkántor kezdte egy zsoltárral, majd egyenként a többi zenész is színpadra lépett: Klenyán Csaba (klarinét), Kathy Horváth Lajos (hegedű), Babits Antal (basszusklarinét) és Szakcsi Lakatos Béla (zongora).

As M. André Goodfriend encouraged the audience, while listening to the music we could reflect on the stories told and untold, written and not of those Jewish and Roma lives that perished in the catastrophe known as Shoah in Hebrew, or Porrajmos in the Romani language.

The concert ended with the well-known Hungarian Jewish folk song, “Szól a kakas már”, which was received with a standing ovation.

We would like to express our gratitude to the Új Dimenzió Műhely Band for a wonderful concert and to the Embassy of the United States of America for sponsoring this event.