Október 30-án a Tom Lantos Intézet a Magyar Külügyi Intézettel közösen rendezte meg a „Felismerni és megismerni – Embermentő magyarok üzenete a XXI. századnak” c. konferenciát. Az esemény célja azon hősök példájának bemutatása volt, akik saját életük kockáztatásával mentettek meg másokat egy olyan korban, amelyben a többség nem állt ki honfitársai mellett, sőt sokan kollaboráltak is az üldözőkkel. A konferencia történelmi, szociológiai, kulturális, irodalmi és pedagógiai előadásokon keresztül vizsgálta azoknak a magyaroknak az életét, akik a Világ Igaza kitüntetésben részesültek.

Dr. Bíró Anna-Mária, a TLI igazgatója megemlékezett azokról a kivételes emberekről, “akik szembeszálltak a magyar állam és a megszállók rendelkezéseivel, így ők maguk is üldözöttekké váltak.” Hangsúlyozta, „az embermentők erkölcsi nagysága nem tárgyalható a magyar állam holokausztban való felelősségének elismerése nélkül”, mivel a deportálásokkal az állam saját magyar állampolgárait árulta el.

Ilan Mor, izraeli nagykövet emlékeztetett, hogy noha a holokauszt felszínre hozta az embermentők kivételes tulajdonságait, történetük marginális maradt az adott korban elkövetett rettenetes bűnök között. Nyomatékosítta, hogy a zsidók nagy részét nem mentette meg senki. Napjainkig huszonötezer személyt, közülük 900 magyar embert tüntettek ki a Világ Igaza díjjal.

Dr. Annamaria Orla-Bukowska, a krakkói Jagelló Egyetem professzora a túlélők komplex, sokszor bizonytalan és ellentmondásos nézőpontját elemezte, és bemutatta az embermentők azonosításának folyamatát, amely a Világ Igaza kitüntetéshez vezet. Dr. Csősz László, az Országos Levéltár történésze az embermentés történelmi és politikai kontextusáról beszélt, konkrét példákat hozva a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező emberekre, akik másokért kockára tették saját életüket.

Dr. Kovács Mónika, az ELTE Pedagógia és Pszichológia Karának dékánhelyettese azokat a személyes döntéseket befolyásoló társadalmi és pszichológiai mozgatókat és blokkokat vizsgálta, amelyek ezáltal azt is meghatározták, hogy a társadalom mely tagjai váltak embermentőkké, elkövetőkké és be nem avatkozókká. Előadásában továbbá a kollektív és egyéni emlékezet különböző dinamikáit is elemezte.

Vári György, kritikus és irodalomtörténész előadása az embermentés témáját járta körül a hazai irodalomban, és részletes elemzést adott olyan összetett karakterekről, akiknek a tettei embermentésként értelmezhetőek. Előadása után Szőnyi Andrea, a Zachor Alapítvány a Társadalmi Emlékezetért vezetője azokat a módszereket demonstrálta, amelyek segítségével közelebb lehet hozni a gyerekeket ahhoz, hogy tulajdonképpen mi is volt a holokauszt. Többek között túlélőkkel készített rövid interjúkat is mutatott, amelyekről aztán a gyerekekkel beszélgetni lehet. Buda Annamária, a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Diakóniai Osztályának vezetője az egyház embermentésben betöltött szerepéről beszélt, különböző felekezetekből vett példákkal.

Végül „A pokol polgármestere” c. filmet Kenesei Marcell, a Centropa Alapítvány igazgatója vetítette le. Az oktatási rövidfilm Domonkos Miksa honvédszázados történetét meséli el, aki zsidó származása ellenére meghatározó szerepet játszott a budapesti embermentésben, majd a háború után egy koncepciós eljárás áldozata lett.

A konferencia záróeseménye az Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete szavaival megnyitott „A mi utcánk” c. fotóinstalláció bemutatása volt, amelyet a kurátor, Magyar Fanni a magyar embermentők emlékének szentelt. Portrékat tartalmaz, érzékeltetve az embermentők különböző társadalmi hátterét, valamint képeket jól ismert városi színterekről, ahol a mentésekre sor került. A fotóinstalláció arra szeretné felhívni a figyelmünket, hogy az embermentők, a megmentettek, illetve az elesettek valamint a saját történelmünk közös. Az installációt november 14-ig lehet megtekinteni az I. kerület, Bérc utca 13-15. alatt.

Fotók: Fischer Anna