Az „Előítéletek, Népirtás, Emlékezet” témájú (2014. augusztus 25-29 között megrendezett) nyári egyetemünk végéhez ért. A nyári egyetem helyszínét az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara szolgáltatta, és a Holocaust Remembrance Alliance (IHRA) és a Magyar Holokauszt Emlékév 2014 Civil Alap támogatásával került megrendezésre.

Több mint harmincan vettek részt a programon, a következő országokból: Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Egyesült Királyság, Fehéroroszország, Görögország, Grúzia, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Moldova, Németország, Örményország, Szerbia, Törökország, valamint Ukrajna.

Hétfőn Melissa Sonnino (CEJI – A Jewish Contribution to an Inclusive Europe) az identitás és az előítéletek kérdéseiről gondolkodtatta el a résztvevőket az „identitás jéghegy modellje”, valamint a „Gyűlölet piramisa” és a „Szövetség piramisa” modellek bemutatásával. Andreas Zick (a Bielefeldi Egyetem Konfliktus és Erőszak Interdiszciplináris Kutatóintézetétől ) pedig a „csoport-alapú ellenségeskedés” (Group-focused enmity) fogalmát mutatta be, valamint a „Csoport-alapú ellenségeskedés Európa-szerte” c. tanulmány eredményeinek egy részét, amely azt szemlélteti, hogy az antiszemitizmus, a bevándorlókkal szembeni előítéletek, és az ellenségesség egyéb megnyilvánulási formái mind kapcsolatban állnak egymással. Ebből a szempontból nézve az előítéletek, és az outgroup lenézésének és értékfosztása egyéb mintázatainak alapját a különböző csoportok értékbeli egyenlőtlenségének általános ideológiája képezi.

Kedden Déry Kinga (nemzetközi emberi jogi jogász) bemutatta a népirtás normatív aspektusát, majd Csősz László (Budapesti Holokauszt Emlékközpont) a Holokausztról, és annak magyarországi vonatkozásairól beszélt.  Délután Karen Polak (International Holocaust Remembrance Alliance) tartott workshopot a romák és a szintók holokauszt alatti sorsáról, lehetőséget adva a diákoknak, hogy a háború előtt, majd a náci időkben romákról készült fotókat tekintsenek meg, illetve hogy roma holokauszt-túlélők életrajzaival ismerkedjenek. Ezután Stanislav Daniel (roma jogi aktivista és tréner) tárt a hallgatóság elé példákat a romákat jelenleg is érő rasszizmusról, Kovács Mónika (ELTE Pedagógiai és Pszichológia Kar) pedig a bűnbakkeresés mechanizmusát, illetve más olyan fogalmakat mutatott be, amelyek magyarázatot adnak a politikai erőszak szociálpszichológiai hátterére; mint például az idealizmus, az önmagát fenyegetve érző egoizmus (threatened egotism) és a magas, de instabil önértékelés, a megalázás szerepe, a szadizmus, a frusztráció-agresszió hipotézis, valamint a többféle előítélet közötti megkülönböztetés. Ez a hosszú nap két magyar civil szervezet, a  NEKI  (Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda) és a  TEV  (Tett és Védelem Alapítvány) munkájának bemutatásával zárult, mely során a két szervezet konkrét esetek idézésével mutatott rá mind a romák elleni diszkriminációra, mind az antiszemitizmusra.

Szerdán egész reggel a csoportok közötti megbékélés kérdéseivel foglalkoztunk Arie Nadler vezetésével (Tel Aviv Egyetem), aki különböző megbékélési folyamatokat és célokat tárt elénk (bizalom-építő versus identitás-helyreállító, integráció versus szeparáció), taglalta az áldozatok és az elkövetők eltérő pszichológiai szükségleteit és a bocsánatkérés-megbocsátás körforgását, valamint egy igazán elgondolkodtató foglalkozás segítségével mutatta be a neheztelés fogalmát, és annak szerepét az őszinte megbékélésre való nyitásban.    Ezután Nenad Dimitrijevic (Közép-európai Egyetem) foglalkozott az átmeneti igazságszolgáltatással és az igazsághoz való joggal, különös tekintettel arra, hogy milyen feltételei vannak egy olyan kormányzási formára való váltásnak, amelyben a szabadság, egyenlőség, méltóság és biztonság valóban mindenki számára garantált, főként azok számára, akik tegnapig még bántalmazó bánásmódban részesültek. Ezen kívül beszélt még az áldozatok jogairól és jogosultságairól, a kormányok kötelességeiről, az igazságszolgáltatás és az igazság közti kapcsolatról, illetve arról, hogy mit takar az igazsághoz való jog, és hogy hogyan kezeli azt a nemzetközi jog. Erre a két előadásra alapozva Bíró Anna-Mária (Tom Lantos Intézet) a kisebbségi jogok kérdését hozta előtérbe, annak a taglalásával, hogy elősegíthetik-e ezek a megbékélés létrejöttét. Többek között a következő kérdéseket vitattuk meg: az emberi jogi normák hatékonyságát és alkalmasságát a problémák megoldására; hogy kik is a kisebbségek; a nemzetközi kisebbségi jogi normák történeti hátterét és indokoltságát; illetve a jelenlegi kisebbségvédelmi rendszer erősségeit és gyengeségeit.

A csütörtöki nap témája a megemlékezés és az emlékművek voltak. Mit képviselnek és mit nem képviselnek az emlékművek? ki hozta őket létre és mikor? mi a céljuk? vannak-e mélyebb vagy rejtett jelentéseik is? – ezeket a kérdéseket tette fel workshopja folyamán Alex Maws (Holocaust Educational Trust), amelynek keretében különböző európai emlékműveket és emlékhelyeket vettünk sorra.  Ezután Matthias Heyl (Ravensbrücki Emlékhely) gondolkodtatott el bennünket igazán új perspektívákat bemutató, a megemlékezés és megbékélés állítólagos „német modelljéről” szóló előadásával, mely sorra vette a hidegháború alatti és utáni Németország holokauszt-oktatási, megemlékezési és megbékélési gyakorlatainak történelmét, fejlődését és hiányosságait.

Pénteken Sejal Parmar (Közép-európai Egyetem és Article 19) a szólásszabadság kényes kérdésével, illetve a médiának a kultúrák közötti megértés előmozdításában betöltött szerepével és felelősségével foglalkozott. A diákok kis csoportokban vitatták meg, hogy a média milyen mértékben közvetít vagy pártolja az ártó beszédet a különböző etnikai és vallási csoportokról szóló híradásaival, illetve annak az akadályait, hogy a média pozitív szerepet tölthessen be a kultúrák közötti megértés előmozdításában. A feladat része volt még, hogy a diákok szakpolitikai ajánlásokat fogalmazzanak meg ezen akadályok leküzdésére az érintett szereplők számára. Ezután Matthias Heyl szembesített bennünket az emberi jogi képzés paradoxonjával, és kétségbe vonta az előítéletekkel szembeni saját hozzáállásunkat: senki nem tehet úgy, mintha teljességgel elfogulatlan és előítéletektől mentes lenne, így ahelyett, hogy az emberi jogoknak külön oktatást szánunk, magát a teljes oktatási rendszert kellene oly módon újragondolni, hogy az önmagában egészében tartalmazza az emberi jogi megközelítést.  Végül, de nem utolsósorban Krekó Péter (Political Capital) mutatott be aggasztó statisztikákat a szélsőjobb térnyeréséről Európa-szerte, és elemezte ennek különböző tényezőkkel való összefüggéseit annak érdekében, hogy megtalálhassuk a megfelelő stratégiákat az ezzel a jelenséggel való szembeszállásra.